Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hogyan etessük a dolgozó munkakutyákat?
 

 

A dolgozó kutyák etetése több figyelmet kíván, mint a kedvenceké. Ezek a kutyák nemcsak munkaerőt, hanem sokszor sportoló atlétát is jelentenek. A sportorvosi tudományok és a táplálkozás-tudomány (akár az emberek, akár az állatok esetében) aránylag újnak számítanak. Harris Dunlap, minden idők egyik legeredményesebb kutyaszánhajtó versenyzője és szánhúzókutya-tenyésztője a Floridai Állatorvostudományi Egyetem munkatársaival együtt tudományos kutatásokat végzett a dolgozó szánhúzókutyák megfelelő táplálásának a témakörében. A kutatási eredményeket később más dolgozó kutyák esetében is sikerrel alkalmazták.

 

Üzemanyag nélkül nem működik

 

Mivel a kutya anyagcseréje egyedi, az emberi kísérletekből leszűrt tapasztalatok nem érvényesek az esetükben. Az a legfontosabb, hogy a kutya tulajdonosa megértse azt, hogy a kutya nem úgy emészt, mint az ember – az emésztőrendszere kicsit sem hasonlít az emberére. Ezért senki sem etethet egy dolgozó kutyát olyan étrenddel, mint egy emberi atlétát, miközben azt várja, hogy a kutya teljesítsen. Egy emberi atléta (pl. egy futó) étrendjének a háromnegyedét a szénhidrátok alkotják, a kutyák azonban az anyagcsere és az emésztőrendszer különbözősége miatt a szénhidrátokat csak jóval korlátozottabb mértékben tudják hasznosítani. A dolgozó kutyákon végzett tanulmányok többségéhez versenyagarakat vagy szánhúzókutyákat használtak. Az agarak leginkább a sprintversenyzésre alkalmasak, más kutyafajtákhoz képest az izomzatuk a testsúly nagyobb részét teszi ki. Az agarak végtagjainak izomzata többnyire gyorsan rántó izomrostokat, és csak kevés lassan rántó izomrostot tartalmaz. A szánhúzókutyák végtagjainak legnagyobb feszítőizmai inkább lassan rántó izomrostokat tartalmaznak. Elvileg lehetséges, hogy az agarakban mért adatok alapján megbecsüljük más speciális sprintkutyák (apportírozó kutyák vagy frizbi-üldöző kutyák) adatait. Hasonló módon lehetséges, hogy a szánhúzókutyákban mért adatokat más kitartó munkát végző kutyák esetére extrapoláljuk (mint pl. a vadászkutyák vagy a kutató-mentő kutyák).

 

Lényegében csak akkor várhatjuk el kutyáinktól a magas szintű munkateljesítményt, ha ellátjuk őket „magas oktánszámú” üzemanyaggal. Egy bizonyos teljesítményszint felett a megfelelő táplálás sorsdöntő lehet. Harris Dunlap szánhúzókutyái rendszeresen napi 50 km-t tettek meg, 32 km/óra(!) átlagsebesség mellett.Dunlap kezdetben hagyományos, gabona-keményítőt, húslisztet és kukoricaolajat tartalmazó száraztáppal etette a dolgozó kutyáit. Megfigyelte, hogy többször előfordul közöttük a gyenge fizikai állapot, a végbéltáji vérzés és az elülső végtagok középtáján jelentkező csonttörés. A kutatások alapján Dunlap csökkentette a kutyák táplálékában a szénhidrát mennyiségét, és növelte az állati fehérje és a zsír arányát.

 

Zsírok és fehérjék

 

A kutyák (sok más fajhoz hasonlóan) alacsonyabb mértékű energiafelhasználás esetén az energia túlnyomó részét a zsírok oxidációjából nyerik. Az emlősök izomrostjait az anyagcsere-folyamatok alapján I., IIa és IIb típusúra osztályozták. Az I. típusú izomrostok kevesebb ATP aktivitást tartalmaznak, mint a II. típusúak. Az I. és a IIa izomrostokat az oxidatív anyagcsere, a IIb típusút az oxigén nélküli, anaerobikus cukorlebontó anyagcsere jellemzi. A kutyák izmai többnyire I. és IIa típusú, oxidatív izomrostokat tartalmaznak, így az izomzatuk sokkal alkalmasabb a zsír felhasználására. Mivel az esetükben az albumin (a plazmában legnagyobb mennyiségben jelen levő fehérje) több szabad zsírsavat képes megkötni, mint a kevésbé aerob fajoknál, így a kutyáknál magasabb a szabad zsírsavak koncentrációja a vérben, és magasabb mértékű a szállításuk a szövetekbe. A magas zsírtartalmú étrend megnöveli a mitokondriumok mennyiségét, a savó triglicerid- és szabad zsírsav-tartalmát, és maximalizálja az energiakibocsátást. A kutya számára a zsírok jelentik a legjobb energiaforrást. Magas az emészthetőségük (85-94 %–os), nagyon magas a kalória-értékük (8,65 kcal/g), ízletesek, és a kutya nagyon szereti őket. A hosszútávú munka folyamán a kutyák a szükséges kalória 70-90 %-át a zsírokból szerzik meg.

 

A fehérjékre a kutyáknak a fizikai aktivitás megnövekedésével van szükségük. Minél nagyobb a rájuk nehezedő stressz intenzitása, annál nagyobb arányban van szükségük a fehérjékre, az anémia (vérszegénység) elkerülése érdekében. A kísérletek során valamelyest csökkent a vörös vérsejtek száma azoknál a szánhúzókutyáknál, amelyeket 28 % fehérjetartalmú táplálékkal etettek, de nem csökkent azoknál, amelyek 32 %-nál magasabb fehérjetartalmú étrendben részesültek. A sport által okozott vérszegénység feltűnőbb volt azoknál a kutyáknál, amelyeket növényi eredetű fehérjével etettek, összehasonlítva az állati eredetű fehérjével táplált egyedekkel. A dolgozó kutyák egészen más minőségű fehérjeforrásokat igényelnek, mint a kedvencként tartott állatok. A fehérjeminőség legfontosabb szempontja az, hogy biztosítsa minden esszenciális aminosav esetében a minimálisan szükséges igény teljesülését. (Esszenciális aminosavaknak azokat nevezzük, amelyeket a szervezet nem tud más aminosavakból felépíteni, vagyis amelyeknek magából az ételből kell származniuk.) A kiegyensúlyozott fehérjeháztartás meglehetősen összetett és sok félreértést tartalmazó fogalom. A problémát bonyolítja az egyes fehérjeforrások emészthetősége is, mivel a nem emészthető fehérjék a kutyák számára értéktelenek. (A téma részletes kifejtése, a dolgozó kutyák számára nélkülözhetetlen fehérjeforrások ismertetése meghaladja a jelen cikk kereteit, de a fontossága miatt megérdemel egy külön értekezést.)

 

A dolgozó kutyák energiaszükséglete

 

A kutyák napi energiaszükséglete függ a testsúlytól (W), az életkortól, a fajtától, a végzett munka mennyiségétől és a környezeti hőmérséklettől. A szánhúzókutyák átlagos energiaszükséglete megegyezik a semleges hőmérsékleti viszonyok között, kennelben tartott fiatal (2-5 év közötti) felnőtt állatokéval (500–550 X W0,75 kJ/nap, ahol W a kutya testsúlya kg-ban mérve). Megnő az energiaszükséglet fagyos szélnek kitett, alacsony környezeti hőmérsékletű elhelyezés esetén. A pihenő helyzetben lévő szánhúzókutyák kb. 900 X W0,75 kJ/nap energiát igényelnek -20 C fok alatti környezeti hőmérséklet és fagyos szélnek kitett, nyitott szállás esetén.

 

A mozgáshoz igényelt energia mennyisége nem annyira a sebességgel, mint inkább a távolsággal arányos. Így pl. egy 500 m-en sprintelő agár jóval kevesebb energiát igényel, mint egy hosszabb távon versenyző szánhúzókutya. A kísérleti agarak néhány csoportját szabad választású kutyatáppal etették naponta egyszer a laboratóriumban, és miközben heti két alkalommal 500-500 m-en sprinteltek, 600 X W0,75 kJ/nap energiafelhasználás mellett 10-18 hónapon át megtartották az ideális testsúlyukat és kondíciójukat. Ez az energiafelhasználás kicsivel több volt, mint ami a más fajták kennelben való tartásához javasolt mennyiség. A szánhúzókutyákon végzett hasonló kísérletek azt mutatták, hogy a kutyák egy háromnapos verseny esetén átlagosan 4200 X W0,75 kJ/nap energiát fogyasztottak, miközben -10 és -35 C fok közötti környezeti hőmérséklet mellett 11 km/óra átlagos sebességgel, napi 50-60 km-es távon versenyeztek.

 

Emberi atléták esetében a magas szénhidráttartalmú étrend megnöveli a teljesítőképességet, mivel nő az izmokban a glikogén mennyisége. A szénhidrátokat azonban (keményítő, cukor, cellulóz és maltóz) a kutyák az alacsony amiláz enzim-aktivitásuk miatt csak korlátozottan tudják megemészteni. Ráadásul a szénhidrátok a kutyák izmaiban túlzott glikogén-készletek felhalmozódását és anaerobikus katabolizmusát (lebontását) okozhatják, ezzel pedig a tejsav veszélyes túltermelődését segíthetik elő. A magas tejsavtartalom a kutya izmainak fájdalmas megfeszüléséhez és egyéb kiegyensúlyozatlanságokhoz vezethet. Mindez csökkenti hosszabb távon a teljesítményt, és nagy mértékben megnöveli az alacsony vércukor- és glukózszint kialakulásának a kockázatát. Kutyáknál inkább a magas zsírtartalmú és egyben alacsony szénhidráttartalmú étrend növeli meg a teljesítményt.

 

Rostok és vitaminok

 

Az étkezési rostoknak előnyös hatása van a versenykutyák egészségére. A kutyák vastagbelében oldódó rostok bakteriális erjedése által termelt illékony zsírsavak elősegítik a víz és az elektrolitok felszívódását. A kutyák vastagbelében élő baktériumok kedvelt tápláléka a butirát. (A butirát a rostok erjedése során keletkező rövid szénláncú zsírsavak egyike, a vastagbél egészségének fontos biológiai mutatója.) Az rostokban található egyszerű cukrok gyors erjedése csökkentheti a vastagbél pH értékét, és megakadályozza a káros Clostridium baktériumoknak a húsevés által elősegített szaporodását. A táplálék túlzottan megnövelt rosttartalma azonban megnöveli a széklet mennyiségét és csökkenti a táplálék felhasználhatóságát, erre pedig az atlétikus versenykutyák esetében különösen figyelni kell.

 

A vitaminok és az ásványi anyagok létfontosságúak a dolgozó kutya számára. A hús ásványi anyagokban és vitaminokban viszonylag szegény. Sok kutyatulajdonos ezért vitamin-kiegészítőket etet, de ha nem veszi figyelembe a táplálékban már eleve meglévő vitaminokat és ásványi anyagokat, akkor fennáll a túladagolás veszélye. A kereskedelemben kapható legtöbb kutyaeledel elegendő vitamint és ásványi anyagot tartalmaz a kedvencként tartott kutyák számára, de ez nem mindig igaz a kiemelten nehéz munkát végző munkakutyák és szánhúzókutyák esetében. Néhány vitaminnak (elsősorban az antioxidánsoknak) pozitív hatása van a munkavégzés folyamán. Az E és C antioxidáns vitaminok a kemény munkavégzés során megakadályozzák a szabad gyökök termelődését az izomzatban. A C-vitamin nem tartozik a kedvencként tartott kutyák alapvető vitaminjai közé. Jelen van a friss húsban is, és alapvető lehet a dolgozó szánhúzókutyák számára. Súlyos hiányát azoknál a szánhúzókutyáknál figyelték meg, amelyeket hosszabb időn keresztül tárolt fagyasztott hússal etettek. Valamit javított a helyzeten, ha a versenyző szánhúzókutyáknak naponta 4 mg/kJ aszkorbinsavat adtak.

 

Az élelmiszerek biztonsága

 

A dolgozó kutyák táplálásával kapcsolatos információk hiányossága a legtöbb kutyatrénert még ma is saját receptek kidolgozására ösztönzi. A trénerek többsége úgy véli, hogy a nyers hús néhány egyéb adalékanyag (vitaminok, zöldségek, író) hozzáadásával az optimális teljesítmény eléréséhez megfelelő kutyaélelmet eredményez. A legtöbb jó minőségű kutyatáp bőséges mennyiségű és kiegyensúlyozott minőségű ásványi anyagokat és vitaminokat tartalmaz. A gyártók többnyire figyelmeztetnek arra, hogy a nyers hús, a zsír, vagy egyéb pótlólagos adalék (a vizen kívül) befolyásolhatja ezt az egyensúlyt. Sok kutyaszánhajtó ad a száraz táp mellé nyers húst és/vagy zsírt a kutyáinak, arra hivatkozva, hogy pusztán táppal a kutyái nem tudnak futni. A szakértők mindenkinek azt tanácsolják, hogy ha a hozzáadott hús vagy zsír aránya meghaladja a 25 %-ot, akkor ellenőrizzék le a táplálék teljes összetételi arányát.

 

A hús önmagában nem tekinthető kiegyensúlyozott tápláléknak, és nem tartalmaz kellő mennyiségben alapvető vitaminokat és ásványi anyagokat sem. A megfelelő kálcium-bevitel nélküli túl sok hús etetése a kutyákban a pajzsmirígy túlműködését, gyenge csontfejlődést és a csonttörés megnövekedett kockázatát eredményezi. Az elülső végtagok törései pl. rendszeresek a versenyagarak esetében, de a csontok alacsony ásványi anyag tartalma a szánhúzókutyáknál is törésekhez vezethet. A kálcium hiányát egyszerűen lehet korrigálni, ha minden 50 gr húshoz 1 gr csontlisztet adagolunk, de a túladagolás a nagyobb testű fajtáknál megnöveli a degeneratív csontképződés kockázatát.

 

A nyers hús etetésének egyik legnagyobb kockázata a fertőzés. A nyers és pasztörizálatlan húsokban mindazok a kórokozók megtalálhatók, amelyek az emberre is veszélyesek (Salmonella, Shigella, Escherichia coli, Campylobacter, Listeria, Clostridium perfringens, Mycobacterium bovis, Staphylococcus). A nyers húsban talált Shiga-toxin (amit a H157:O7 jelű E-coli baktérium termel) a felelős pl. az agarakban fellépő „Alabama rot” elnevezésű betegség kialakulásában. Ez a betegség érgyulladást, bőrelhalást, veseelégtelenséget és végül halált okoz. A hús megfőzése kiküszöböli a kockázatot, de sok tréner úgy véli, hogy csak a nyers húsnak van jótékony hatása, a főzés pedig lerombolja a húsban található hasznos összetevőket (pl. a kreatint). A fagyasztott hús fridzsiderben vagy hidegebb helyen történő felolvasztása csökkenti a baktériumok szaporodási esélyeit, de a fertőzés veszélye így is igen nagy marad. A hús tartalmazhat továbbá gondatlan adalékanyagokat is, pl. prokaint, amivel korábban a leölt szarvasmarhákat kezelték. A prokain megnöveli az emberi atléták teljesítményét, és feltehetően az atlétikus kutyák teljesítményére is pozitív hatással van. Ugyanakkor azokat az agarakat, amelyeknek a vizeletében kimutatható a prokain, nem engedik versenyezni.

 

Milyen az optimális táplálék?

 

Az atlétikus kutyák táplálékigényei egyediek. A kutyák az emberekénél nagyobb zsíroxidációs képességgel rendelkeznek, mozgásban és nyugalmi helyzetben egyaránt. A kitartó munkát végző kutyák esetében a magas (50 %-nál nagyobb) zsírtartalmú táplálék megnöveli az állóképességet és maximalizálja az energiatermelést. A magas (30 %-nál nagyobb) fehérjetartalmú táplálék pedig megakadályozza a tréning és a stressz által okozott vérszegénység kialakulását. A sprintversenyző kutyák táplálékigénye ettől eltérő. A sprintelő versenyagarak inkább mérsékelten magas (50 % alatti) zsírtartalmú és alacsonyabb (kb. 24 %-os) fehérjetartalmú táplálékot igényelnek. Azoknak a kutyáknak, akik 5, vagy ennél több órát futnak egyhuzamban, nagyobb arányban van zsírra szükségük. Kronfeld a tanulmányában minimum 32 % fehérje, 15 % szénhidrát és 53 % zsír arányt javasolt. Ha ehhez képest megnöveljük a fehérje arányát, akkor a szénhidrát arányát megfelelően csökkentenünk kell.

 

A csúcsformában lévő munkakutya a megjelenését illetően elsősorban „kemény”, ami azt jelenti, hogy a végtagokon és a háton levő izmok a tapintásra kemények, feszesek, és csak kevés zsírt tartalmaznak. Az ágyék és a has felhúzott és feszes. A bordák felett csak kevés felszíni zsír tapintható, a szőrzet dús és csillogó. A szemek, a tekintet tiszta és érdeklődő. A talpak szilárdak és erősek, egyben rugalmasak és nem sérülékenyek. A széklet optimális esetben kevés, jól formált, és viszonylag szagtalan. Ahhoz, hogy kiemelkedő teljesítményt várjunk el a kutyáinktól, megfelelő táplálék is szükséges. A kutya csak akkor tudja érvényesíteni a genetikai adottságait, ha ehhez alkalmas feltételeket teremtünk.

 
 
 

                                                                                                    Verla Zsófia

                                                                                                                  

Felhasznált irodalom:

HILL, R. C. (1998): The Nutritional Requirements of Exercising Dogs. The Journal of Nutrition, 1998. /128. pp.

REYNOLDS, A. J., FUHRER, L., DUNLAP, H., FINKE, M., KALLFELZ, F. (1994): Lipid Metabolite Responses to Diet and Training in Sled Dogs. The Journal of Nutrition, 1998. /128. pp.

KRONFELD, D. (1973): Diet and Performance in Racing Sled Dogs. J. Am. Vet.Med. Assoc. 162, pp.

THOMAS, P. (2000): Nutrition an Overwiev. The Siberian Husky-International Siberian Husky Club. USA. pp.

 
 

 

 

free counter