Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az Iditarod Alaszka egyik leghíresebb és leghosszabb kutyaszánhajtó versenye. Hivatalosan 1049 mérföld (1700 km) tundrákon és befagyott folyókon át, extrém időjárási viszonyok között, Anchorage-tól Nome-ig. A verseny első tíz helyezettje pénzdíjban részesül. Bob Chlupach a szibériai husky fogatával tízszer futotta végig az Iditarodot. 1982.-ben a hetedik helyet érte el, húsz évvel később, 2002.-ben pedig több mint száz versenyző között a negyvenegyedik volt. Bob egyike azoknak, akik elkötelezték magukat a szibériai husky fajta mellett. Meggyőződése, hogy hozzáértő kezekben ez a kutyafajta ma is képes arra a teljesítményre, amit a XX. század elején Leonhard Seppala szibériai kutyái elértek. Bob Chlupach 52 éves, Alaszkában élő biológus, szibériai husky tenyésztő. Az interjút Silvia Roppelt, az SHC Siberian Husky Club Deutschland alelnöke készítette.

 

 

SHC (Silvia Roppelt): Mióta vagy kutyaszánhajtó versenyző?

B.C. (Bob Chlupach): 34 éve. Nem volt nagy létszámú a kennelem, 15-18 kutyával versenyeztem. A megöregedett, nyugdíjas kutyáimmal együtt négy évtized alatt összesen 50 (átlagosan 25-30) kutyám volt.

 

SHC: Voltak-e tanítómestereid?

B.C.: Összesen három. Az első kettő Darrel Reynolds és Earl Norris voltak. A harmadik, és a legfontosabb Natalie Norris volt, Earl Norris csodálatos felesége. Ő volt a legtehetségesebb „kutyás ember”, akivel valaha találkoztam. Natalie tökéletesen értette a szánhúzó kutyákat, sokszor az ő részletekbe ható meglátásai, észrevételei kellettek ahhoz, hogy egy kutyafalka csapattá váljon.

 

SHC: A tenyésztés során milyen elveket követtél?

B.C.: Mindig csak bizonyított versenyeredménnyel rendelkező kutyákat tenyésztettem, lehetőleg a legjobbakat. Igyekeztem elkerülni a „csapdákat”. A legnagyobb csapda szerintem az, ha az ember rója a genetikai köröket, és újra meg újra ugyanazt a dolgot reprodukálja. Minden alomnak jobbnak kell lennie a szülők mindegyikénél. Ha úgy érezzük, hogy ez kétséges, akkor nem szabad tenyészteni! Soha nem tenyésztettem közvetlen vérrokonságban levő állatokat. A legszorosabb rokoni kapcsolat a „nagybácsi” vagy a „nagynéni” volt. Igyekeztem a génkészlet egy részét idegen kennelekből beszerezni. Nem a pedigrét néztem, hanem a kutyákat, azt, hogy mit teljesítenek a versenyeken. Megnéztem azt is, hogy a kutyát tenyésztő musher mennyire hiteles személyiség. Nagy ívben elkerültem az USA államokbeli show-háttérrel rendelkező szibériai huskykat.

 

Kép

 

SHC: Milyen versenyeket szerettél a legjobban, és mi kell egy ilyen verseny teljesítéséhez?

B.C.: Az Iditarodot. Az a fajta ember vagyok, aki fáradtan is tud rutinosan dolgozni. A szibériai husky ma is képes arra, hogy végigfusson 1000 mérföldet, az egyetlen kérdés mindössze az, hogy milyen gyorsan? A sprint versenyekhez elsősorban olyan eltökélt szánhúzókutya kell, amelyik képes vágtázni, a kitartásnak itt kevésbé van szerepe. A hosszú távú versenyzésnél azonban kulcskérdés az, hogy találjunk olyan kutyákat, amelyek akkor is képesek tartani a viszonylag gyors utazósebességet, ha az út időnként egyhangú és unalmas.

 

SHC: Hogyan kell edzeni egy hosszú távú versenyhez?

B.C.: Az edzés lényege az állandó elemzés. Sokszor eszembe jut, hogy bárcsak a jelenlegi tudásommal rendelkeztem volna 25 évvel ezelőtt! A legfőbb dolgokat könnyű elmondani és átlátni, de vannak olyan apró részletek, amiket senki sem taníthatott meg nekem, még akkor sem, ha akarta volna. Az apró részletek megértéséhez a kutya kölyökkorához kell visszamenni. A fiatal kutyákat nem szabad felnőttként kezelni, ellenkező esetben végzetes hibákat követünk el. Nem fenyítéssel kell őket munkára bírni. További hibalehetőség az edzés összekeverése a kutyafuttatással. Egyes musherok azt hiszik, hogy azzal, hogy naponta hosszú távolságokon futnak a kutyáikkal, már felkészültek egy hosszú távú versenyre. Pedig ők edzés helyett mindössze kondícionálják a kutyáikat. Az ily módon beállított lépéshossz nem egyéb, mint amit a fogat leggyengébb kutyája az örökletes adottságainál fogva egyébként is tud. Az unalom határán a legtöbb kutya képes egy darabig rutinból futni, a több napon át való „utazás” azonban előbb-utóbb visszafogja a kedvüket és a sebességüket. Az edzések a leghatékonyabb járásmód és az összehangolt csapatmunka begyakorlásáról szólnak.

 

SHC: Kell-e valamilyen speciális edzés az Iditarodhoz?

B.C.: Valamikor a régi időkben a musherok úgy vélték, hogy az Iditarod hossza 1000 – 1200 mérföld, amit a kutyák 10-12 mérföld óránkénti átlagsebességgel tesznek meg. Ma, a GPS-ek korában a lemért úthossz nem több, mint 930 mérföld, az átlagsebesség pedig mindössze 7 mérföld óránként. Az is bebizonyosodott, hogy a szánhúzókutyák 8 óránkénti rövid megállással és etetéssel, nagyon kevés pihenés után is képesek tovább futni. Ki tudja ezt az időt 10-12 órára elnyújtani? És akarja-e egyáltalán valaki? Véleményem szerint - annak ellenére, hogy néha előfordul -, senki sem próbálkozik ezzel a teljes verseny folyamán. Én többnyire a gyors tempójú ügetést tartom fenn az Iditarodon. Ennek begyakorlásához pedig 30-40 mérföldes sprintedzéseket végzünk a kutyáimmal. Azok a kutyák, amelyek ezt a távot nagy sebesség mellett teljesítik, ennél jóval hosszabb táv megtételére is képesek. E közben állandóan figyelem, hogy mennyi pihenésre van szükségük. Nagyon kell ismernem a csapatomat, a gondolkodásukat, a kitartásukat és a fizikai képességeiket. Azt a mushert, aki képes olvasni a kutyák viselkedéséből, „hiteles trénernek” nevezik Alaszkában. Az Iditarodon versenyző kutyák egy jelentős része 4000-5000 mérföldnyi edzésben részesül a verseny előtt, és sajnos a kutyák fele még azelőtt kifárad, hogy az Iditarodra kerülne. Az eddigi legjobb eredményt elért csapatomnak az Iditarodot megelőzően összesen 750 mérföldnyi tréning és 75 mérföldnyi verseny (köztük a világ egyik leghíresebb sprintversenye, a Fur Rondezvous) volt a talpai alatt.

 

Kép

 

SHC: Mekkora az ideális csapat mérete? Van-e lényeges különbség a kisebb és a nagyobb fogatok edzési módszerei között?

B.C.: Tulajdonképpen egy világ választja el egymástól a limitált és az open kategóriájú versenyzést. A 6-8 kutyás limitált osztály a folyamatos „padlógázt” jelenti. Ebben a kategóriában a helyes felkészülés kulcsa az, hogy mindig eddzünk egy kicsivel hosszabb távra, mint amilyen maga a verseny lesz, a verseny előtt pedig tartsunk 2-3 napos pihenőt. Egy 10 vagy több kutyából álló open fogat edzése jóval bonyolultabb. A kisebb csapat a rossz utat is legyőzi, de a nagy sebességű open fogatoknak kifogástalan pályára van szükségük. Éppen ezért, a legtöbb open kategóriás versenyzőnek saját edzőpályája van. Egy 10-16 kutyából álló open csapat esetében már számít a banda összefogása és a kitartás. Az open csapat edzésével kapcsolatosan jelenleg két módszer használatos. Az egyik szerint gyorsan, nagy sebességgel kell elrajtolni, és tartani kell a sebességet, ameddig csak a kutyák győzik. A másik módszer lényege a mérsékeltebb, de az út teljes hosszában állandó átlagsebesség fenntartása. A kondíció megszerzéséhez szükséges futamok hossza fokozatosan növekvő, kezdve a 8, 10, 12 mérföldtől egészen a 24 mérföldig. Minden távot 6-8 alkalommal is megtesznek, mielőtt a következő fokozatba lépnének. A limitált osztálybeli musherok néha csökkentik az edzésen megtett mérföldek számát, elsősorban azért, hogy felgyorsítsák a fogatot. Az open csapatok csak nagyon ritkán lépnek vissza a megtett távolság mennyiségében. Ennek oka az, hogy a távolság csökkentése egy nagy fogat esetében kárt okoz a kutyák gondolkodásában, a csapatszellemben, és visszaveti a fogat teljesítményét. Általában a 16 mérföld – 25-26 km – az a minimális távolság, ami alá nem szabad egy open fogattal menni. A musherok körében elfogadott vélemény, hogy egy 2 napos versenyen való részvétel nagyjából egyenértékű egy 7 napos edzéssel. A kutyák pontosan tudják, hogy mikor van verseny, és ugyanúgy győzni akarnak, mint az emberek.

 

SHC: Milyen fizikai és mentális követelményeket kell teljesítenie egy Iditarod kutyának?

B.C.: Először is, ne legyen félős. Annál nincs rosszabb, mint amikor a kutya végigfutja az egész versenyt, és utána nem lehet átvonszolni a célvonalon. Ne legyen sokkolva egy váratlanul bekövetkező, kontrollálhatatlan helyzet során sem. A fogat élére olyan kutyákat kötök, amelyek a leggyorsabbak és egyben mentálisan a legstabilabbak. El kell tudniuk viselni azt a terhet, hogy 14 másik kutya követi őket. Minél nagyobb a fogat sebessége, annál nehezebb hozzá megfelelő vezérkutyákat találni. És valami nagyon fontos: a kutyának MINDIG tudnia kell, hogy amint átlépte a célvonalat, vége van a versenynek, jó munkát végzett, és jön a megérdemelt pihenés. Ezt pedig a hajtónak kell tudatosítania bennük! A kutyák mindenkinél jobban értik az emberi testbeszédet, a hanglejtést és az arckifejezést.

 

Kép

 

 

SHC: Hogyan készíted fel a kölyköket a jövendő versenyzésre?

B.C.: Először is meg kell nyernem a bizalmukat. Soha nem kérek tőlük olyasmit, amit az életkoruknál fogva még nem tudnak kezelni. Szopós koruktól kezdve szoktatom őket magamhoz, mindig hallják a hangomat és érzik a jelenlétemet. Amikor elérik a 8 hetes életkort, elindulunk sétálni. Kb. 2 mérföldet megyünk, ez az a táv, amit majd később először megtesznek a hámba fogva is. Amikor elérik az 1 év körüli életkort, azaz „yearlingek” lesznek, többször futnak hámba fogva, kis csapatban 2 mérföldes távolságokat. A 2 mérföld még nem fárasztja el őket, viszont van alkalmuk felfedezni a dolog élvezetét. Nem kényszerítem a kölyköket arra, hogy a szárnak egyik vagy másik oldalán fussanak, ezt a későbbiekben maguktól is meg fogják tanulni. Amikor fokozom a mérföldek számát, egyidejűleg csökkentem a fogat méretét, így a fiatal kutyák mentálisan is alkalmazkodni tudnak a keményebb munkához. Edzés közben többször tartok pihenőket. A pihenők után sokszor a kutyák mondják meg, hogy mikor folytathatjuk, látom rajtuk, érzem, amikor már szeretnének továbbmenni. Mindez valami különleges odafigyelést, a kutyákkal való azonosulást kíván. Amikor mentálisan és fizikailag is stabilnak látom őket, további kutyákat adok a fogathoz és növeljük a sebességet. Később kipróbálom a fiatalokat a fogat több pozíciójában, és nagyon vigyázok arra, hogy soha ne érje őket negatív élmény. Ha valamelyiküket nem találom elég érettnek a nagyobb fogathoz, visszakötöm egy kisebbe. Néha az új csapat segít a kölyöknek abban, hogy megtanulja a leckét.

 

Kép

 

SHC: Mi a véleményed a szibériai huskykról? Mi jelenti a fajta erejét, és miből áll a gyengesége?

B.C.: Erősségük a veleszületett futni-akarás, az eltökéltség. A szibériai husky fajta elég gyors ahhoz, hogy bármilyen versenyen versenyképes legyen, a tulajdonképpeni probléma a szibériai husky észjárásában gyökerezik. A szibériákkal való versenyzés lényege az, hogy miképpen tudok túljárni az eszükön. Hogyan tudom rávenni őket arra, hogy gyorsabban menjenek, miközben a GPS-em adatai szerint igenis képesek a nagyobb sebességre. Jól elvannak az úton, egészen addig, amíg csak át nem szalad előttünk egy nyúl vagy egy róka, esetleg felröppen valami madár. Ekkor ugrásszerűen megnő a sebességük, és a nagy sebességet könnyedén tartani is tudják egészen addig, amig a dolog érdekli őket. Utána pedig visszatérnek a korábbi „cirkáláshoz”. Ha valaki ezt egyszer megfejti, az meg fogja találni a szibériai huskyk hajtásának a Szent Grálját.

 

Véleményem szerint az európai szibériai husky csapatok jóval gyorsabbak, mint az amerikaiak, többek között azért, mert többen tenyésztenek kifejezetten a sprintversenyzésre. Sajnos, nagyon sok musher beéri azzal a gyenge magyarázattal, hogy azért nem győz a versenyeken, mert szibériai huskykkal fut. Ideológiákat gyártanak, hogy a szibériai husky csak a hosszú távú versenyzésre alkalmas, és a sprinteléshez nem eléggé gyors. Ez a hozzállás nagyon sokat árt a fajtának, és előbb-utóbb segít megásni a csúcsteljesítményre képes szibériai husky sírját. Több mint három évtizedes tapasztalataim alapján elmondhatom, hogy a lassú kutya minden távon lassú, és győzni csak a gyors kutyákkal lehet, akár 25 mérföldön, akár az Iditarodon versenyzek. A gyors kutya szükség esetén képes lassan is menni, de a lassú kutya nem képes egy határon túl gyorsítani. Soha nem akartam lassú kutyákat. Napjainkban a legjobb hosszú távú kutyák a legjobb sprintkutyák köréből kerülnek ki.

 

Kép

 

SHC: Végül, milyen céljaid vannak a jövőre nézve? Milyen versenyeken akarsz indulni, és mit kívánsz elérni a tenyésztésben?

B.C.: Folytatni kívánom a versenyzést a szibériai huskykkal, de most már csak sprint távokon. Az Iditarod rengeteg pénzbe kerül, és minden mástól elvonja az embert. Sem a családra, sem a fiatal kutyákra nem jut elég idő. Ami a tenyésztést illeti, a lehetőségek eleve korlátozottabbak, mint a többi kutyafajta esetében. Ráadásul Amerikában a szibériai husky tenyésztők az ’50-es évektől fogva klikkesedtek, elenyésző mértékű az egyes kennelek közötti tenyésztés. Az alaszkai husky és a hound tenyésztők mindenkor csak azt nézték, hogy kinek a kutyája a gyorsabb, és azután azzal tenyésztettek. Konkrétan ismerek két mushert, akik a civil életben egymás legnagyobb ellenségei, de mivel az egyikük megnyert néhány versenyt, a másik – biztos ami biztos - sorozatosan tenyészt az ellensége legjobb kutyáival. A szibériai husky tenyésztők körében ilyesmire nincsen példa. Azt hiszem, hogy jó lenne, ha a musherok átadnák egymásnak a tapasztalataikat, ha tanulnának egymástól. Néha egy nagy tapasztalattal rendelkező musher nem tudja szavakban átadni a tudását. Fel kell őt keresni, és figyelni kell, hogyan csinálja a dolgokat. Meg vagyok győződve arról, hogy sprint távolságon a szibériai husky képes 20 mérföld óránkénti sebességgel futni. (32 km/óra.) És hiszek abban, hogy egyre többen lesznek, akik megfejtik a titkukat, és ráveszik őket a sebességre.

 

SHC: Bob, köszönöm az interjút!

 

 

 

Silvia Roppelt hozzájárulásával angolból fordította Czövek Zsuzsanna. Az interjú az SHC Aktuell (Verbandszeitschrift des Siberian Husky Club e. V.) 25-ik, 2008. augusztusi számában jelent meg, német nyelven.

 

                                               Fotók: Bob Chlupach, www.chloutsiberians.com/

 
 

 

 

free counter